Lelkünk

Ars poetica

Minden mese úgy kezdődik, hogy egyszer volt, hol nem volt,

Körbenéztünk, s mindenütt ragacs, paca, kosz meg folt.

Kotyvasztott a barátom éjt nappallá téve,

S elérkezett kicsi cégünk születési éve.

Megfőzte az ősreceptet, de nem ám kemikáliát,

Óvd magad, s az Anyaföldet : így hívják e mániát.

Kivételes képesség van az ő birtokában,

Ezért vágta a fejszéjét ebbe a nagy fába.

A tisztaság komoly erény, de ami még fontos,

Száz év múlva legyen ruha, maszatos és foltos!

Ez a csapat egy kis család, s csinál mindent örömmel,

Néha karikás a szemünk, és küzdünk tíz körömmel.

De megéri, s higgyétek el, hogy ez tőlem nem panasz,

Használja e kis csodákat aggastyán vagy kiskamasz.

Adj hát esélyt, s hidd el, te is egy-kettőre belátod,

Hogy ez a sok apró kincs mind-mind a te barátod.

Hozzád szólok, háziasszony, mi nem hagyunk egyedül,

Bárhol varázsolunk rendet, ott is, ahol kegyed ül.

Nem kell ehhez gumikesztyű, és kézvédő elixír,

Tiszta szívvel ajánlok mindent, amit ez itt ír.

Mosson anya apró plüsst, kicsiny gyermekének,

Újjáéled majd a játék, s hála gyermek ének.

Ez a pár sor nekünk szent, így hát arany becsű lett,

Mottónk: egészségesen és tisztán… na és persze becsület!