|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) humoreszkek közül:
|
| 1. | Kategória: Humoreszkek | | Kohn kiutazik Amerikába meglátogatni a rokonait. Kint egy ultramodern pályaudvaron találja magát. Átszállásra várva csodálkozva figyeli a teljesen számítógépesített utastájékoztatást. Megáll egy férfi az információs komputer előtt, s a képernyőn máris megjelenik a kiírás:
"Mr. Taylor, az ön vonata 10 perc múlva indul a 35-ik vágányról."
Aztán egy félvér nő lép a komputer elé. Pillanatok alatt megjelenik a szöveg:
"Siessen Mrs. Smith, az ön vonata San Francisco felé máris indul a 18-ik vágányról.
Jön egy indián, törzsi öltözékben, pompás tolldísszel. A komputer őt is gyorsan eligazítja:
"Tüzes nyíl, a te vonatod csak másfél óra múlva indul Dakotába, addig ülj be a restibe."
Kohnnak furfangos ötlete támad. Az indián után ered, és némi alkudozás után 100 dollárért meg-veszi tőle a ruházatát. Bemegy a mosdóba, átöltözik, és teljes harci díszben, indián tollazattal áll a komputer elé. A képernyőn máris megjelenik a szöveg:
"Na te hülye Kohn, addig tollászkodtál, míg közben elment a vonatod!"
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Humoreszkek | | Nehéz az előítéletekkel szembeszállni:
Nagyon bosszantja a rendőröket, hogy állandóan bunkóknak nevezik őket, s elhatározzák, hogy valami különleges cselekedettel a maguk oldalára állítják a közvéleményt. Ezért megtanulnak a vízen járni. Amikor már egészen jól begyakorolják, rászállnak a Dunára, és elkezdenek masírozni rajta. Hatalmas nézősereg figyeli a vízen járó szakaszt. Egyszer csak az egyik néző bekiabál:
- Nézd a bunkók, még úszni sem tudnak!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Humoreszkek | | Egy középkori tanmese szerint így járnak a válogatós lányok:
Egy nagy tiszteletnek örvendő család igen szép lányának sok kérője volt. De ő mindegyikben talált valami kivetnivalót, ezért egyikhez sem ment férjhez. A kézfogást oly sokáig halogatta, hogy időközben 30 éves lett. Midőn már a szülei is sürgették az esküvőt, sebtében kiválasztott egyet a kérői közül. A férfiú híres és gazdag családból származott, de bizony kissé púpos volt. Az esküvő után a fiatalasszony elment az urával egyik birtokára mulatozni, ahol több korábbi kérőjével is találkozott. Az asztaltól felállva az egyikkel sétára indult, és a közeli mogyorós mellett beszélgettek. Férjét látva a deli legény igen csak érdeklődött mi lehet az oka, hogy oly sok fess ifjú kérését megvetve egy ilyen visszataszító emberhez kötötte az életét.
- Uram! Erre a kérdésre nehéz felelni - mondta a fiatalasszony. - Addig is metsszen nekem az úr ezekről a bokrokról egy szép pálcácskát.
Közben tovább beszélgettek. Az ifjú ezalatt buzgón fürkészte a mogyoróbokrokat, hol találhatna kifogástalan vesszőt rajtuk. Látott ugyan szépeket, de közelebbről szemügyre véve vagy rövidek, vagy túl vastagok, illetve túl vékonyak voltak. Gondolta odébb majd talál szebbeket is. Végül kiértek a mogyorósból, és közben bealkonyult. A sötétben már nem mehetett vissza, mert nem sokat látott, így nem tehetett mást, mint a szélső bokorról levágott egy keze ügyébe eső vesszőt.
- Ez micsoda ura? - kérdezte a fiatalasszony, látva az átnyújtott göcsörtös pálcát. - Előbbre ennél sokkal szebbeket is hátrahagyott az úr!
- Az igaz - felelte az ifjú - de most már nem tudok visszamenni érte.
Aztán így vigasztalta beszélgető partnerét: Nem sokat számít, ha a pálca kissé görbe, attól még használható. A semminél ez is többet ér. Erre a fiatalasszony elnevette magát, és így szólt:
- Na látja, itt a felelet az úrnak az iménti kérdésére.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Humoreszkek | | A románok nem csak az őshonos magyaroktól szerettek volna megszabadulni, hanem a szá-szok¬tól is. Kapóra jött nekik Nyugat-Németország ajánlata, akik minden kiengedett család után tetemes mennyiségű valutát fizetett a diktatúrának. A kitelepítésnek erről a sajátos módjáról született ez a vicc:
Egy erdélyi német beadta kivándorlási kérvényét. Éjjel egykor kopogtatnak az ajtaján.
- Ki az?
- A postás.
Ajtót nyit a beijedt szász. Félelme nem volt alaptalan. Két pufajkás, marcona alak közli vele, hogy ők a Securitate-től jöttek. Válaszoljon pár kérdésre:
- Miért akar kimenni nyugatra, Müller elvtárs? Nincs lakása?
- De, van.
- Nincs munkahelye?
- De, van.
- Nincs mit ennie?
- De, van.
- Hát akkor?
- Úgy hallottam, hogy ott éjjel egykor nem jön a postás...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Humoreszkek | | - Mondd kapitány! Miért van a te bal lábad helyén egy tuskó?
- Hát tudod, 1845-ben részt vettem egy hatalmas csatában. Csak úgy röpködtek a gránátok, az
ágyúgolyók... és az egyik eltalálta a lábam. Azóta falábam van.
- És miért van a jobb kezed helyén vaskampó?
- 1849-ben is volt egy hatalmas csata. Egymás után fütyültek a gránátok, és az egyik elvitte a
karomat.
- És mondd kapitány, miért van a jobb szemed helyén üveggolyó?
- 1850-ben egy szigeten kötöttünk ki, és ott a szemembe repült egy szúnyog.
- És egy szúnyogtól...?
- Igen, mert tudod, akkor még nem szoktam meg az új kezemet.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Humoreszkek | | A Műegyetemen történt:
A vizsgázó már nagyon közel állt a bukásához, amikor a tréfás kedvű professzor adott neki egy utolsó lehetőséget.
- No fiam, átengedem, ha egy percen belül meg tudja mondani, hogy páros vagy páratlan számú
villanykörte van a teremben.
A diák felugrott, és villámgyorsan megszámolta az izzólámpákat, majd így válaszolt:
- Professzor úr, a teremben páros számú villanykörte van.
- Sajnos meg kell buktatnom, mert ez a válasz is rossz. A teremben ugyanis páratlan számú
villanykörte van - mondta a professzor -, miközben előhúzott a zsebéből egy izzólámpát.
A diák a pótvizsgára sem tanult. Megint bukásra állt. A nagylelkű professzor ismét felkínálta a múlt¬kori lehetőséget. A diák most azt válaszolta a kérdése, hogy páratlan számú villanykörte van a teremben.
- Sajnos nem fiam, ugyanis most nem hoztam magammal villanykörtét.
- De én igen, professzor úr!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Humoreszkek | | A II. világháború idején az ötéves Pistike apjával a földgömböt forgatja. Ide-oda pörgeti, majd megkérdezi:
- Apu, mi ez a sok rózsaszín?
- Anglia és gyarmatai.
- És mi ez a nagy kék?
- A Szovjetunió.
- És mi ez a pici barna?
- Németország.
Pistike eltűnődik, majd azt kérdi:
- Mondd apu, a Hitler bácsinak nincs térképe?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Humoreszkek | | A baj nem jár egyedül:
A gróf hosszú útról tért vissza. A vasútállomáson már várta a kocsisa. Felült a hintóra, és az úton hazafelé tartva megkérdezte:
- Aztán minden rendben van otthon, János?
- Minden rendben, gróf úr. Csak megdöglött a Káró...
- A teremtésit, épp a legkedvesebb kutyám! Mi történt szegény párával?
- Hát... túl sokat talált bezabálni a sült lóhúsból....
- Micsoda? Hogy jutott éppen sült lóhúshoz?
- Hát... merthogy leégett az istálló...
- Leégett az istálló?
- Le, mivelhogy oda is átterjedt a tűz a kastélyról...
- Uram-teremtőm, hogy történt ez a katasztrófa?
- Csak úgy, hogy leborult a gyertya a gróf úr édesanyjának a ravataláról...
- Az anyám is meghalt? Hogyan, mikor?
- Hát... akkor ütötte meg a guta szegényt - Isten nyugosztalja -, amikor megtudta, hogy a
méltóságos asszony megszökött a gróf úr titkárával...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Humoreszkek | | Ez is egy megtörtént eset:
Az aggódó szülők kihívták beteg gyermekükhöz a híres orvosprofesszort. A nagy tisztelettől még köszönteni is csak rebegve merték, amikor megérkezett. A szülők nem akartak rögtön a tárgyra tér¬ni, ezért leültették a hallban, és először konyakkal kínálták. Iszogatás közben a professzor felfigyelt a falon egy híres magyar festő képére, és teljesen elmerült benne. Aztán elkezdett kérdezősködni a háziaktól, hol vették a képet, s a festő melyik korszakából való. Mire a házigazda - boldogan, hogy közös érdeklődési körük van -, más képeket is megmutatott. Kiderült, hogy közös szenvedélyük van, mindketten műgyűjtők. A beszélgetés egyre fesztelenebb lett. Vagy egy órát csevegtek már a képekről, amikor a professzor az órájára tekintett, és közölte, hogy távoznia kell. Tudatta továbbá, hogy mivel privát alapon hívták, háromezer forint tiszteletdíj jár neki. A házigazda - kissé zavartan - odanyújtotta a borítékban már előkészített pénzt. Aztán a kissé szórakozott professzor vette a kalapját, a táskáját, és elindult. A házigazda lekísérte a lépcsőn, és amikor kiértek a kapun tisztelet¬teljesen megszólalt:
- Professzor úr! El tetszett feledkezni a betegről...
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Humoreszkek | | A Ceausescu család este lefekvéshez készülődik. Elena a fésülködőasztalnál szépíti magát, amikor átszalad egy egér a szobán.
- Jaj istenem! - sikolt fel Elena.
- Itthon szólíts csak nyugodtan apukámnak! - válaszolja a diktátor.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
