|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Egyik hetilapunk szerkesztőségébe beállított egy lobogó hajú, szakállas ifjú.
- Költő vagyok - mondta illő szerénységgel. - Hoztam egy verset - és átnyújtotta az irodalmi
rovat szerkesztőjének, aki azonnal elolvasta a költeményt.
- Na, mit szól hozzá? - kérdezte a költő.
- Ez a vers olyan, mint egy ronda vőlegényjelölt.
- Hogyhogy?
- Mindjárt megmutatom. - A szerkesztő fogta a verset, és a papírkosár fölé tartva elengedte,
majd így szólt:
- Úgy, hogy kosarat kap...
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | II. Fülöp spanyol király Kasztília ifjú katonai parancsnokát indította el Rómába, hogy pápai székre emelése alkalmából jókívánságait tolmácsolja V. Sixtus pápának. A trónra lépő pápát igen bosszantotta, hogy a legkatolikusabb király ilyen pelyhes képű legénykével jelenteti üdvözletét, s megkérdezte a lábainál térdre ereszkedő követtől:
- Vajon hiányoznak-e kegyelmed királyi urának udvarából a férfiak, hogy ilyen csupasz állú ifjoncot küld hozzám követségbe?
A büszke spanyol, aki éppen csókkal illette a pápa kesztyűjét ékesítő halászgyűrűt, gyorsan fel-emelkedett, s epésen válaszolt:
- Ha királyom úgy gondolta volna, hogy szakállban rejlik az érdem, akkor nyilván nem egy nemesembert, hanem egy bakkecskét küldött volna szentséged koronázási ünnepségére.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | Churchill igen találó mondása volt ez is:
- A kutyák felnéznek ránk, a macskák lenéznek minket, míg a disznók egyenrangú társnak
tekintenek bennünket.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Naszreddin Hodzsa, a nagy tréfacsináló nem volt éppen egy férfiszépség.
- Hát, meg kell adni, sajnáljuk a feleségedet - ugratták a barátai egy ízben.
- Ismernétek csak őt, engem sajnálnátok! - válaszolta Naszreddin Hodzsa.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Paganinivel is előfordult, hogy nem ismerték fel, vagy pontosabban: félreismerték. Egy rövid milánói vendégjátéka alkalmával a város egyik mellékutcáján ment végig, s hirtelen sült hal szag csapta meg az orrát. Olyan ínycsiklandó, finom fűszerezésre valló illat, hogy összefutott a nyál a szájában. Pillanatnyi tájékozódás után megindult a kisvendéglő irányába, amerről az olívaolajban piruló halacska aromáját hozta a szellő. Hóna alatt vagyont érő Guarneri del Ges? mesterhegedűjét szorongatva, ép be akart lépni a kiskocsma küszöbén, amikor a tulajdonos elébe állt és nyersen rákiáltott :
- Kívül tágasabb!
S hogy a nyurga férfiúnak kétsége se lehessen akadályoztatása okáról, a kocsmáros kinyújtott jobbjával rámutatott a bejáraton függő táblára:
- A hegedülés és kintornázás tilos!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Pályája elején Mark Twain még az Arizona Kickers című lap levelezési rovatát vezette. Egy napon a következő levelet kapta egy fiatal lánytól:
- "Mit tegyek, hogy ne piruljak el minduntalan? Gyakran előfordul, hogy csak üldögélek, gondolkodom, és máris lángba borul az arcom."
Mark Twain válasza így szólt.
- "Rendkívül egyszerű: gondoljon valami másra."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | Arlotto olasz pap híres volt szellemességéről. Egyszer hosszú hajóutazásra indult idegen orszá-gokba. A hírt hallva barátai sorra felkeresték, és különböző megbízatásokkal halmozták el. Listát készítettek a teendőiről, de pénzt csak egyikük adott a különböző beszerzésekre. Mikor visszatért hazájába, számon kérték rajta mit intézett. Arlotto így felelt:
- Sajnos barátaim, épp rendeztem céduláitokat, amelyekre a megbízásokat írtátok, amikor jött egy heves szélvihar, és minden papírt a tengerbe sodort.
- Igen, de egyikünknek mégis csak vásároltál - hangzott el az ellenérv.
- Persze, mert az illető a papírba aranydukátokat csavart, s ezeknek a súlya megóvta a papírt az elrepüléstől.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Niels Bohr, a Nobel-díjas fizikus egyetemista korában a főiskolai csapat kapuját védte. Egyik professzora csodálkozva látta, hogy a kapus egy nyúllábat vitt magával a pályára.
- Ezt nem értem - mondta. - Ön tudós ember létére hisz abban, hogy az ilyesmi szerencsét hoz?
- Természetesen nem hiszek benne - mondta Bohr. - De azt állítják, hogy akkor is szerencsét hoz.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Megütött a guta egy angol főnemest, aki rettenetesen szenvedett. Nemsokára jelentették, hogy érkezett egy orvos, aki nagyszerű orvosságot ígért gutaütés ellen. A beteg megkérdezte:
- Gyalog jött vagy kocsin?
- Gyalog - jelentették a háziak.
- Akkor dobjátok ki, mert szélhámos. Ha ugyanis komoly orvossága volna gutaütés ellen, már
régen hatlovas hintón járna.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | Voltaire-t egy vita hevében ellenfele idiótának nevezete. Voltaire derűsen nézett rá, és így szólt:
- Professzor úr, én önt eddig okos embernek tartottam. Ön viszont idiótának nevezett engem. Úgy látszik, mindketten tévedtünk.
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
