|
|
|
|
|
|
|
Még több a(z) anekdoták közül:
|
| 1. | Kategória: Anekdoták | | Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelők sűrűn lengették feléjük kalapjukat:
- Kínos dolog ez a nagy népszerűség - panaszkodott Goethe -, mindenki köszön nekem...
- Kár ezen bosszankodni - nyugtatta meg Beethoven. - Lehet, hogy nekem köszönnek.
 küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 2. | Kategória: Anekdoták | | Jászai Mari vidéken vendégszerepelt. A partnere csapnivalóan gyenge színész volt. Jászai a próbán küzdött vele, tanította, magyarázott neki - eredménytelenül. Este, az előadáson sikerült is elrontania a nagyjelenetet. Előadás után így fakadt ki a művésznő:
- Mondja kérem, miért lett maga színész?
- Mert ellenállhatatlan vágat éreztem a világot jelentő deszkák iránt.
Mire Jászai komor királynői fenséggel válaszolt:
- Akkor miért nem lett asztalos?
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 3. | Kategória: Anekdoták | | IV. Henrik francia király hosszasan beszélgetett az udvarába küldött spanyol követtel. Arról folyt a diskurzus, hogy valójában kik irányítják az országot: az uralkodó, vagy a tisztségviselők. Amikor a követ az uralkodó végső döntési lehetőségét említette, a király szellemes bemutatót tartott neki, hogy minek alapján kell felelős döntéseket hoznia. Először Villeroi-t hivatta, s így szólt hozzá:
- Kérem, nézze meg ezt az oszlopot, nemsokára kidől!
A miniszter rá sem nézett az oszlopra, hanem tüstént rendelkezett:
- Meg kell erősíteni, nyomban kiadom a parancsot.
Aztán a király Jeannin-t hivatta, és ugyanazt mondta neki, de más választ kapott:
- Elejét kell vennünk annak, hogy az oszlop kidőljön.
Végül hivatta Sully-t, aki ránézett az oszlopra, s így szólt:
- Ugyan hová gondol felséged! Mi már rég kidőltünk az élők sorából, amikor ez az oszlop még állni fog!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 4. | Kategória: Anekdoták | | Henrik Ibsen, a nagy drámaíró egy alkalommal Rómában sétálgatott, és figyelmét megragadta egy plakát, amelyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észrevette, hogy otthon felejtette az olvasószemüvegét. Udvariasan segítséget kért hát a mellette álló embertől:
- Bocsásson meg uram, megmondaná mi áll ezen a hirdetményen?
- Ne haragudjon, kedves uram - sajnálkozott az illető -, de én is analfabéta vagyok.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 5. | Kategória: Anekdoták | | Úgy látszik a tehetséget, a zseniket máshol sem becsülik meg. Amikor Robert Burns meghalt, nem sokkal temetése után márványemlékművet állítottak neki. A síremlék felavatása során a még élő édesanyja keserű könnyekre fakadt:
"Ó, Robbie! Te egy darab kenyeret kértél tőlük, s ők egy darab követ adtak neked!"
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 6. | Kategória: Anekdoták | | Egy ragyogó elme még a hibáiból is erényt kovácsol magának:
Amikor Mark Twain még folyóiratot szerkesztett, egy napon különös levelet kapott. Egy távoli kisvárosban élő kereskedő olvasója bejelentette, hogy a lap oldalai között pókot talált. Kíváncsian kérdezte, hogy ez esetben vajon mit jelent a pók: szerencsét vagy szerencsétlenséget?
Mark Twain másnap a szerkesztői üzenetek című rovatban adta meg a választ.
"Kisvárosi kereskedőnek:
Az újság lapjai között pókot találni sem jó szerencsét, sem szerencsétlenséget nem jelent. Ez a pók azért nézte át a lapot, hogy megkeresse melyik kereskedő nem hirdet a hasábjainkon, aztán odamenjen, és annak a kereskedőnek ajtaján szőjön hálót magának, mert biztos, hogy egész életében senki sem fogja nyugalmában háborítani."
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 7. | Kategória: Anekdoták | | 1415-ben Husz Jánost, a nagy vallási újítót máglyahalálra ítélték, és megégették. Egy tudatlan öregasszony rőzsét vitt a máglyára, hogy az eretnek hamarabb elpusztuljon. Ezt abban a hitben tette, hogy jót cselekszik, és ezért része lesz a túlvilági boldogságban. Amikor ezt Husz meglátta, felkiáltott:
- Ó, szent együgyűség!
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 8. | Kategória: Anekdoták | | Amikor a németek 1940-ben megszállták Párizst, Pablo Picassót, a nagy festőművészt beidézték a Gestapó parancsnokságára.
- Maga az a Picasso nevű antifasiszta piktor? - kérdezte a kihallgató tiszt.
- Igen valóban festőművész vagyok - felelte halkan Picasso.
Ekkor a tiszt elővett egy fotót, ami a Guernica - a spanyol polgárháború borzalmait, a fasiszta rombolást ábrázoló remekmű - reprodukciója volt. A náci tiszt rámutatott a képre:
- Ezt maga csinálta?
- Nem - rázta meg a fejért Picasso. - Ezt maguk csinálták.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 9. | Kategória: Anekdoták | | Az Egyesült Államokban elterjedt szokás, hogy vezető újságok évente többször, meglehetősen lapos körkérdéseket intéznek a szellemi élet kiválóságaihoz. Azok természetesen nem nagyon lelkesednek a kérdésekért és gyakran csípős, fanyar feleleteket adnak. Ernest Hemingway, a kitűnő Nobel-díjas író például a következő választ adta az egyik lapnak:
Kérdés: Mi a legcsodálatosabb dolog a világon?
Hemingway válasza:
- Szerintem a legcsodálatosabb dolog a világon az, hogy az összes állat közül csak az ember tud nevetni, pedig neki van a legkevesebb oka rá.
küldés emailben |
adatlaphoz>
| | 10. | Kategória: Anekdoták | | A riporter megkérdezi a filmcsillagot:
- Hány éves?
- Negyven felé közeledem.
- És melyik irányból?
küldés emailben |
adatlaphoz>
|
|
|
|
|
|
